Iskolánk kis csapata a június 22-én indult felfedező útjára a környék tudósainak és kutatóinak nyomában. Első úticélunk Szímő község volt, az érsekújvári járásban. Érkezésünkkor a falu polgármestere Bób János, fogadott minket, aki egyben a Jedlik Ányos Társaság elnöke is. Jedlik Ányos 1800-ban született Szímőn. Emlékét manapság is gondosan ápolják. A régi kultúrházat a felújítás után Jedlik Ányos Háznak nevezték el, ahol a neves tudós emlékére egy szobát rendeztek be. A faluban minden évben megrendezik a Szímői Fröccsnapokat, ami szintén Jedlik Ányos nevéhez kapcsolódik, hiszen ő nemcsak a dinamó feltalálójaként ismert, hanem a szikvíz, azaz a szódavíz feltalálója is volt.
Szímőn a Jedlik emlékszoba megtekintése után a Kis Műszaki Múzeumba látogattunk el. Ez a múzeum magángyűjteményből jött létre. Rengeteg, nagyrészt még ma is működő műszaki eszközt, televíziókat, rádiókat, számítógépeket, mérőműszereket találunk itt. Emellett itt vannak kiállítva a régi szódagyártó berendezések is.Következő úticélunk Ógyalla volt. Konkoly Thege Miklós 1869-ben itt építtetett csillagvizsgálót, amely fokozatosan nemzetközi hírű obszervatóriummá nőtte ki magát. Jelenleg a csillagvizsgálóban múzeum működik, de mindemellett tudományos tevékenység is folyik, főleg a naptevékenységet kutatják. A kiállítóterem megtekintése után a planetáriumban a csillagos égbolttal ismerkedtünk meg. A történelmi, még Konkoly által épített csillagdában a kupolában a nagy távcsövet néztük meg. A gyenge naptevékenység és a fátyolfelhős égbolt miatt az egyetlen napfolt is nehezen volt kivehető.
Utolsó úticélunk Selye János és Jókai Mór városa, Komárom volt. A Holt-Vág mellett kellemes környezetben megebédeltünk, majd a komáromi erődöt vettük célba. A komáromi erődrendszer a legnagyobb ilyen jellegű épületegyüttes volt Magyarországon. Fontos védelmi szerepet töltött be az évszázadok során. Az erődöt többször ostromolták, de bevenni soha sem sikerült. Az 1970-es és nyolcvanas években a szovjet alakulatok, később pedig a szlovák hadsereg állomáshelye volt. Egészen 2003-ig katonai célokat szolgált, amikor Komárom városának tulajdonába került. Főleg a szovjet időkben nagyon lepusztult az erőd, így manapság fokozatosan tatarozzák.
A kirándulás nagyon jól sikerült, amennyiben lesz rá lehetőség, újabb kirándulások következhetnek, hogy felfedezzük a tudománytörténet környékbeli képviselőinek nyomait.
